alberti

| entrada | Llibre del Tigre | sčrieAlfa | varia | Berliner Mauer |

 

 

[Attila József (Budapest 1905-Balatonszárszó1937)]

 

Csak az olvassa

[Solo él lea]

[Je ne veux]

[Only who knows]

A cipő

 

Csak az olvassa

 

Csak az olvassa versemet,
ki ismer engem és szeret,
mivel a semmiben hajóz
s hogy mi lesz, tudja, mint a jós,

mert álmaiban megjelent
emberi formában a csend
s szivében néha elidőz
a tigris meg a szelid őz.

Δ

[Sólo él lea]

 

Sólo lea mis poemas

quien cierto como el profeta

bogando en la nada viene

y me conoce y me quiere,

 

porque apareció en mis sueńos

tallado en hombre el silencio

y en su corazón discurren

el tigre y la mansedumbre.

Δ

[Je ne veux]

 

Je ne veux qu’un lecteur pour mes počmes :
Celui qui me connaît – celui qui m’aime –
Et, comme moi dans le vide voguant,
Voit l’avenir inscrit dans le présent.

 

Car lui seul a pu, toute patience,
Donner une forme humaine au silence ;

Car en lui seul on peut voir comme en moi
S’attarder tigre et gazelle ŕ la fois.

 

Δ

[Only who knows]

Only who knows and loves me
Should read the poems that I see,
Who’s sailing in the nowhere, that
Becomes future of a wise prophet,

because in his dreams the silence
appeared in a human form, as wild dance,
and in his heart for a while sometimes
the tiger tarries, and a fawn’s brown eyes.

Δ

A cipő

 

Költő vett föl, pici lábán
    egy ilyen tapos,
két megtörött, szelid orcám
    azért bánatos.
 
Fény deszkázhat, ég füstölhet.
    Lekvár lesz a sár?
Neki mindegy. Füzőmből meg
    kanócot csinál.
 
Sziszeghetek, ügyet se vet
    rám, a marcona.
Kiadhatom a lelkemet, -
    ennek nincs hona.
 
S ha szivemet künn az uccán
    elébe teszem,
elpirul ugyan, de aztán
    döfköd mérgesen.
 
Nyelvem néha rája öltöm;
    visszanéz csunyán
s ő is, az én morcos költőm
    nyelvét ölti rám.
 
Volt fényes és szép életem.
    Hordott egy huszár
s váltogatott, a hűtelen.
    Ennek vége már.
 
Ne tartott vón ilyen árra,
    vetett volna ki
Észak homályló havára
    dérrel porlani,
 
vagy Dél izzadt erdejében
    tigris tépne szét,
vagy gyik fülelné belőlem
    az éj gyors neszét,
 
vagy egy éjjel hordanának
    szét a termeszek, - -
vagy tengeri zöld homálynak,
    ahol elleszek
 
virágállatok közt csendben,
    mint cipő-virág,
mig belepnek puha testtel
    iszamos csigák.
 
Oh, sudarán fa lombjának,
    szagolna maki,
vagy csak mocsári gólyának
    vetett volna ki!
 
Az is befüzne kigyóval,
    szállana velem,
lassút lépne s állva tollal
    fedné egy felem.
 
Rab vagyok a költő lábán,
    két éve tapos,
két megtörött, szelid orcám
    azért bánatos.

Δ

| entrada | Llibre del Tigre | sčrieAlfa | varia | Berliner Mauer |